Ma nagyon szép nap van, ezért eldöntöttem, hogy kiülök egy kávéházba a laptopommal és itt készülök az óráimra. Számomra a kávéház funkciója és a nyelvóra nem feltétlenül esik egybe. Mindenesetre "nagyszerű" dologra lettem figyelmes.
Most, hogy közeledik a nyár és már május első napjaiban is 25-30 fokot súrolja a hőmérséklet, egyre többen gondolják úgy, hogy a szabadban tartják a nyelvórákat. Éppen fültanúja vagyok egy ilyen németórának és azt kell mondanom, nagyon tanulságos...mármint módszertani szempontból. Nem tudom német módszertanból hogy mondják, de egy tipikus esetét hallom a "Grammar Translation Method" alkalmazásának.
Azt hiszem, a "Kis Herceg" elbűvölő, örök érvényű felnőtt meséjét nem kell bemutatni senkinek. Oldalakat, sőt könyveket lehetne szentelni az elemzésének. Én inkább nyelvtanítási szempontból szeretném most ajánlani, mivel a "Kis Herceg" nyelvezete érthető, relatív egyszerű, mégis ebben az egyszerűségében mutatkozik a szépsége.
Mi tagadás, az angol nyelv körülvesz bennünket. Elmegyünk a Nyugatihoz a mekibe, aztán Mcreggelizünk és eszünk egy toast-ot, vagy ha többre vágyunk akkor egy „hemmendegsz”-et. Leülünk a laptopunk elé, rácsatlakozunk az ingyenwifire aztán telelájkoljuk a fészbukkot. Miután fullon vagyunk, átmegyünk kicsit plázázni a Westendbe és veszünk egy fél literes vizet a CBA-ban. A pénztár felett nagy tábla lóg: WE ACCEPT EURO. De azt már nem sikerült normálisan elmondani, hogy Forintban adunk vissza, mert nem ismerik a passzívot. Pedig ez az a nyelvtani szerkezet, ami olyan angolossá teszi a mondatainkat. A táblán ez áll: We give the change in Forint. Ez borzalom. Mennyivel jobb az, hogy „Change is given in Forints”.